#egynaposkirándulás: szubjektív hegyvidéki panoráma

Az #egynaposkirándulás cikksorozat bevezető részének nagy sikerén felbuzdulva már meg is érkeztünk a következő állomásra, amely egyben egy kissé kakukktojás is. Hiszen ezúttal a fővárosban maradunk, nem barangolunk el Budapest közigazgatási határain túlra, ugyanakkor a belvárosi látványosságok helyett a város egy kevésbé ismert és sokkal zöldebb arcát mutatjuk most meg. Kirándulásra fel!

 

Hegynek fel

Budapest XII. kerülete összefoglalónévként a Hegyvidék elnevezést viseli, minthogy területe nagyrésze a budai hegyeken terül el. Ebből kifolyólag mindmáig jelentős részén található gondozott parkerdő szépen kialakított sétaösvényekkel, piknikező- és kirándulóhelyekkel.

A kerület egyik legismertebb és legnépszerűbb részét, a Budai Tájvédelmi Körzet ékességének számító Normafát már nem kell bemutatni senkinek,

az ide épített kiránduló-desztinációról és játszótérről meg is emlékeztünk egy korábbi cikkben. A XII. kerület nagyon szerethető sajtossága még az is, hogy a sűrűbben lakott terülteken is kifejezetten sok a zöld, nagy, árnyas fák alatt pihenhetünk például a Gesztenyés kertben, vagy a város közlekedési vérkeringésébe alaposan beágyazott BAH-csomóponttól indulva is néhány perc alatt természetvédelmi területen találhatjuk magunkat, igazi erdei hangulatban a Sas-hegyen.

Séta a Svábhegyen // Kép: Kalandjáró

Mindenkit biztatunk a ráérős sétára a Hegyvidék kisebb-nagyobb lankáin – ez igazi családos program is lehet, hiszen akik több erőt éreznek magukban, azok egyből célbavehetik a János-hegyet, míg a kicsi gyerekekkel kirándulók a Kis-Svábhegy szelíd – és ugyancsak természetvédelem alatt álló – lankáin, vagy a Gazdagrét felől könnyedén elérhető Ördögorom meghódításával könnyedén érhetnek célba egy rövidebb túra alkalmával.

Piniktálca a Villa Bagatelle-ben // Kép: Kalandjáró

Persze van mód a kirándulás előtt vagy után – esetleg felkészületlenségünket gyorsan orvosolandó – autentikus piknikhangulatot is könnyedén elérni: útban a Svábhegy és a Normafa felé a Németvölgyi út és az Orbánhegyi út sarkán található Villa Bagatelle kertjébe fonott kosarakban vihetjük ki a szabadba a Brótpékség finomságait egy rögtönzött piknikre.

Fogaskerekű vasút a svábhegyi megállóban // Kép: Kalandjáró

Svábhegyi séta

Ha valaki szereti ötvözni az épített és természeti környezet szépségeit, annak kihagyhatatlan egy séta a Svábhegyen. Ide a Városmajor felől érdemes fogaskerekűvel érkezni, ami önmagában egy időutazással ér fel, hiszen a mai Fogas elődje 1874-ben indult útjára még gőzmozdonnyal, s bár a XX. század folyamán villamosították és korszerűsítették, a jelenleg közlekedő szerelvények még intenzíven közvetítik a hatvanas évek nosztalgikus hangulatát.

Eötvös park a Svábhegyen // Kép: Kalandjáró

A fogassal felkapaszkodva a Svábhegyre tehát megkezdhetjük a “villatúrát”.

A XIX. században még szőlősök és erdőségek uralta tájon ekkor jelentek meg az első polgárok, akik a csodaszép zöld környezetben kívánták kialakítani a maguk kis Paradicsomát.

Lívia villa a Svábhegyen // Kép: Kalandjáró

A historizáló stílusban épült villák közül jónéhányat megtalálunk még, a Lívia Villa például látogatható is, minthogy a helyi önkormányzat kulturális befogadótérré alakította. Továbbsétálva nem szabad kihagyni a Svábhegyet mindörökre népszerűvé tévő Jókai Mór villáját sem. A kiadós séta utáni pihenésre pedig ott a svábhegyi busz- és fogaskerekű-megálló közvetlen közelében, a Szépkilátás Cukrászdánál az Eötvös Józsefről elnevezett kicsiny, de szépen gondozott, árnyas park.

A zugligeti lóvasút végállomása // Kép: Kalandjáró

A zugligeti lóvasút végállomása

Egy kis erdei sétát igazán megér – akár a Svábhegy felől átvágva, vagy a János-hegyről a Libegővel leereszkedve – a frissen felújított

XIX. századi műemlék, a zugligeti lóvasútnak, a környék legelső, 1868-ban indult közlekedési eszközének végállomása.

Kauser József építész tervei nyomán egy grandiózus, gazdagon díszített állomásépület jött létre, amelyet – a lóvasút megszűnésével – nem kíméltek az évtizedek. Először lakóépületté vált, majd teljesen magára hagyták. Rendkívül rossz állapotából nemrég újította fel a XII. kerületi önkormányzat, hogy helytörténeti kiállításnak, majd később koncerteknek, előadásoknak adjon helyet. Ha idáig eljöttünk, a nagy, árnyas fák alatt itt is pihenhetünk egyet, sőt a helyi kötődésű Daily Pékség kis kioszkjánál friss, házias süteményeket és kávét is vehetünk.

Kisbécs borbár a Hegyvidéken // Kép: Kalandjáró

Kicsi, családias, hangulatos

A budai Hegyvidék rengeteg zöldje mellett nagyon szerethető sajátos hangulatú, kicsiny, családias és emberközeli vendéglátóhelyeiért. Természetesen még mindig működnek itt olyan régi idők régi szeleit fújó klasszikusok, mint a Bajai Halászcsárda,

mi a figyelmünket mégis inkább a valamilyen egyedi ötlettel előrukkoló, kisebb családi vállalkozásoknak, hangulatos, minőségre törekvő és trendérzékeny helyeknek szenteljük.

Különösen szeretjük a szépen lassan kerületeken átívelve terjeszkedő, a Hegyvidéken is két különböző üzlettel jelen lévő Budai Pékséget, amely a kézműves pékáruk és a specialty kávék reggeli-mennyországát hozták át a Duna túloldaláról az itt lakók legnagyobb örömére, akiknek a keresetlen egyszerűséggel elnevezett Budai egy pillanat alatt vált a mindennapi betevőjükké.

Flowerpower kávézó a Hegyvidéken // Kép: Kalandjáró

A Flowerpower picinyke, ám bódítóan virágillatú “kávézó-sütiző-örömködőjéről” is szót ejtettünk már, amikor kedvenc különleges hangulatú helyeinket válogattuk össze, innen pedig csak egy ugrásra találjuk a Hollósy Simon utca sarkán a Kisbécs nevű borbárt, amely válogatott osztrák borai mellett a nap első felében remek reggelizőhelyként is működik. A kis helyiségbe lépve mindig barátságos atmoszféra fogad, a visszatérő vendéget már jó ismerősként üdvözlik, megjegyzik, hogyan issza a kávét, és omlettet vagy lágytojást, esetleg müzlit kér-e reggelire. A nap legfontosabb étkezése mellett azért a Kisbécs nagyágyúja az esti borkóstolás, s a mellé körített osztrák sajt- és sonkatál. Ha kései órán járunk erre, nem szabad kihagyni!

Barabás Villa kertje // Kép: Kalandjáró

A Titkos Kert: Barabás Villa

Ha van még egy hely a Hegyvidéken, ahonnan szívünk szerint sohasem mennénk haza, az Barabás Miklós festőművész egykori családi otthona a Városmajorban. A viszonylag kisméretű, ám csodálatosan szép klasszicista villaépület ma rendezvényeknek és kiállításoknak ad otthont, de kisebb létszámú esküvőkre is bérelhető. Rendkívüli ízléssel renoválták a kétezres évek közepén az akkorra omlásveszélyes állapotba került épületet, nem meglepő, hogy a felújítást követően Europa Nostra-díjat kapott.

Részlet a Barabás Villa kertjében // Kép: Kalandjáró

Az eredetihez a lehető leghívebb állapotban visszaállított villa mellett egy hegyoldalba süllyesztett, üveg és fa kombinációjával a kurrens trendeket követő különtermet hoztak létre – a hely szellemiségében pedig külön szerethető, hogy kisbabáknak és anyukáiknak szóló Ringató foglalkozástól kezdve kertmoziig és szervezett piknikig mindenféle programot kínálnak mindenféle közönségnek. A villa kertje napközben szabadon látogatható, ezért akiben él a Titkos Kert című regény, vagy a belőle készült film emléke, annak csak a Városmajorig kell mennie, hogy a valóságban is megtapasztalhassa ezt a csoda élményt.

Hegyvidéki panoráma // Kép: Kalandjáró

A Barabás Villában az a nagyszerű, hogy tulajdonképpen kompakt módon, kicsiben mutatja meg mindazt, amit a Hegyvidékben szerethetünk:

csodálatos, üdítő zöld folt a fővárosban fákkal, bokrokkal, madárcsicsergéssel, s egy múltból felénk tekintő, grandiózus épület egy feledhetetlenül barátságos, nyitott légkörben, ahol mindig történik valami érdekes és értékes.

 


 

Kapcsolódó cikkek:

 

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.