Emberi helyzetek műfajt keresnek – kritikánk a BÚÉK című filmről

Paolo Genovese Teljesen idegenek című filmje valósággal berobbant az európai filmes szcénába: a nagy nemzetközi siker után számos ország nemzeti filmgyártása kapott a remake-készítés lehetőségén. Köztük Magyarország is – így készült el a Teljesen idegenek szilveszter éjszakájára helyezett, ettől kissé létösszegző hangulatú, mégis vaskos humorral oldott komédiája.

 

Remake vagy nem remake – ez itt a kérdés

A remake mint kulturális “átfordító” művelet általában kétféle indíttatásból érkezik: vagy idősíkok (különböző generációk) között, vagy térben eltolva, azaz kultúrák között kell átfordítani egy anyagot. Az első esetben elképzelhető egy műalkotás, amelyet már többé-kevésbé elfeledtek, ideje leporolni, általában kicsit aktualizálni, hogy még erőteljesebben nekünk, a mának szóljon az eredeti mű mondanivalója. Utóbbi esetben pedig az történik, hogy

az általános üzenet mélyen ágyazódik egy a miénktől rendkívül eltérő kultúra szövetébe, ezért érezzük szükségét magunkhoz idomítani az eredeti anyagot.

Ez történik nagyipari mértekben Hollywoodban is, az amerikai mainstream kultúrából ugyanis nagyrészt hiányzik az igény arra, hogy valami mást lássanak a saját hétköznapjaikhoz képest, pláne hogy feliratokat olvassanak és egy idegen nyelven hallgassák a filmet, amellett, hogy mindig egyszerűbb hozzánk hasonló fehér embereket nézni és velül azonosulni. Így történhet meg, hogy

tisztes amerikai iparosok szakmányban fordítják át az amerikai társadalom kulturális kódjaira a távol-keleti horrorfilmeket, akciókat, francia drámákat, skandináv thrillereket.

Egy adaptáció esetében tehát mindig joggal merül fel a kérdés, hogy sikerül-e ez az “átfordítás”, illetve hogy milyen értelemzési lehetőségeket ad hozzá pluszban az eredetihez.

Jelenet a BÚÉK c. filmből // Kép: InterCom

A megkerülhetetlen kérdés a BÚÉK esetében is égető, hiszen Genovese filmje – de legalábbis annak hatása – még mindig nagy friss. Sikerének kulcsa az volt, hogy a közönség úgy érezte: nagyon neki szól, szinte a húsába vág, s rendre azzal méltatta a kritikai is, hogy az “itt és most” problémáiról szól – hiszen mobiltelefonok vannak benne! Némileg azért felmerülhet a gyanú, hogy nem túlságosan karcsú, felszínes premisszája-e ez egy film sikerének, mondanivalója tartalmasságának, hogy valóban mindannyiunk zsebében lapul egy vagy több okosabb-butább készülék.

A technológia azonban csak eszköz – hiszek benne, hogy az emberi természet eredendő dinamikáit erősíti fel, teszi láthatóbbá minden civilizációs vívmányunk, emiatt aztán sem Genovese filmjét, sem Goda Kriszta remake-jét nem kívánom pusztán azért méltatni, mert vannak benne telefonok. Lássunk a kommunikáció hordozója mögé!

Jelenetkép a BÚÉK c. filmből // Kép: InterCom

A privát és a nyilvános egymásnak feszül

A történet tehát ismerős: baráti társaság gyűlik össze egy borral bőven meglocsolt vacsorára, amelynek az ad váratlan fordulatot, hogy úgy döntenek, egész este minden beérkező hívást és üzenetet kendőzetlenül megosztanak egymással. Innentől pedig csak úgy sorjáznak a közhelyhalmok kommunikációról – és ezzel együtt annak lehetetlenségéről -, őszinteségről, emberi és párkapcsolatokról, meg persze szexről – méghozzá ijesztően kevés valóban eredeti ötlettel.

Jelenetkép a BÚÉK c. filmből // Kép: InterCom

A film mondanivalója összemossa az őszinteséget a privát szférával, a direkt kommunikációt a személyes interpretációval, miközben felvillant néhány húsbavágóan valóságos problémát, mint a közvetlen közelről érintő homofóbia, vagy a felborult a női-férfi erőviszonyok egy házasságban. A magyar változatnak erőssége lett az a kis változtatás az eredeti anyaghoz képest, hogy az alkotók szilveszter éjszakájára helyezték a baráti iszogatást, amitől univerzálisabb, összegzőbb hangsúlyt kapott a felvetett téma – még akkor is, ha ezt a potenciát később nem sikerül igazán kiaknázni.

A BÚÉK sokat markol témában, de keveset fog a jól eltalált, éles pillanatok területén.

Jelenetkép a BÚÉK c. filmből // Kép: InterCom

Goda Kriszta rendező és Divinyi Réka forgatókönyvíró jól összeszokott párosa hozza a tőlük megszokottat: patikamérlegen kimért forgatókönyv, tökéletesen sablon felső-középosztálybeli karakterek, akik a legkevésbé sem reflektálnak a mai magyar társadalom problémáira, s miközben mindenkit vonzó és izgalmas embernek igyekeznek az alkotók beállítani, valójában senkinek nincs egyetlen igazán karakteres, találó mondata sem.

Jelenetkép a BÚÉK c. filmből // Kép: InterCom

A karakterformálás is sajnálatosan egyenetlen az egyébként kifejezetten színészközpontú kamaradrámában. Törőcsik Franciska, az ifjú generáció csillaga mint mindig, itt is pontos visszafogott és szinte kézzelfogható ártatlanságot sugároz, könnyű vele empatizálnunk, ahogyan a kiváló karakterszínész Elek Ferenccel is, aki képes a saját eszköztárával valódi mélységet adni Döme karakterének. Elek komikus vénájának hála ráadásul még a neki írt poénok is jól ülnek – ezzel azonban ők ketten látványosan túlragyognak mindenki mást a társaságból.

Jelenetkép a BÚÉK c. filmből // Kép: InterCom

BÚÉK erőssége még a lakásbelső ügyes felplánozása, az operatőr Szecsanov Martin jól használja ki a tér lehetőségeit, szép beállításokkal és ügyes kameramunkával is megörvendeztet, olyannyira, hogy mi, nézők is megkívánjuk a finoman elegáns Bauhaus lakásbelsőt.

Nehezen találja ugyanakkor a film a helyét zsánerkérdésben: drámai helyzetben is nevettetni akar, a legfajsúlyosabb kérdéseket azonban nem akarja igazán az arcunkba tolni, finomkodón elóvatoskodja a markáns állásfoglalást,

aminek eredményeképpen csupán a felszín karcolgatására jut ereje. Mindennek a tetejébe pedig a remake gyakorilatilag semmiben nem vált jellegzetesen magyarrá, igazán nekünk, hozzánk szólóvá, eltekintve az expozíció impozáns és hangulatos drónfelvételeitől. Ez azonban önmagában aligha elég még egy városfilmre is. Goda Kriszta rendezése tehát nem ugorja meg a Genovese által felállított lécet, nem képes túlmutatni önmagán. Itt tényleg minden a mobiltelefonokról szól, amelyek egy pillanatra sem lényegülnek át az emberi kommunikáció örök buktatóinak szimbolikus eszközeivé.

mozi
kultúra

 

 

 


 

BÚÉK

színes, magyar vígjáték, 2018

16 éven aluliak számára nem ajánlott!

Rendező: Goda Krisztina

Forgatókönyv: Divinyi Réka

Producer: Geszti Péter, Zákonyi S. Tamás, Ditz Edit

Szereplők: Mészáros Béla, Szávai Viktória, Bata Éva, Hevér Gábor, Törőcsik Franciska, Lengyel Tamás, Elek Ferenc

Forgalmazza az InterCom.

 


 

Kapcsolódó cikkek:

 

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.